Társasági Diszfória

Minden társadalmi nemi diszfória egy központi fogalom körül kering: Milyen neműnek hisznek engem az emberek? A társasági diszfória arról szól, hogy a külvilág hogyan érzékel téged, hogyan szólítanak meg mások, és hogyan várják el tőled, hogy szólítsd meg őket. Ez másképp érvényesül addig, mielőtt a transz személy tudatában lenne saját nemének, mint ahogy a társadalmi diszfóriát a transz felébredés (a tojásból való kibújás) után éli meg.

Amíg még mindig a sötétben vagy, az egyetlen tudatosság az, hogy valami nem stimmel azzal kapcsolatban, ahogyan a többi emberrel való interakcióidat kezeled. Úgy tűnik, hogy a hozzád rendelt nemű emberek olyan módon érintkeznek egymással, amit nem érzel természetesnek. Viselkedésüket és manírjaikat furcsának és meglepőnek érzed, míg a valódi nemedhez tartozó egyénekkel való interakciókat könnyebbnek érzed. A saját igazságodhoz közelebb álló emberekkel kerülsz kapcsolatba.

Egy AMAB transz személy például nagyon kényelmetlenül érezheti magát férfiakból álló csoportokban. Úgy érezheti, hogy nincs a helyén, és nehezen tud beilleszkedni férfi társai közé. A férfias társadalmi interakciók nem természetesek számára, és kínosnak érzi, hogy megpróbálja utánozni férfi barátaikat. Úgy érezheti, hogy inkább a nőkkel való barátságok felé vonzódik, de frusztrálja őt a férfiak és nők közötti társadalmi és heteroszexuális dinamika, amely megakadályozza őt abban, hogy plátói kapcsolatokat alakítson ki. Már ha a nők egyáltalán hajlandóak barátságokat kötni. Mélyen megbántva érezheti magát, amikor a nők elvből elzárkóznak tőle.

Ez a helytelenség érzése felerősödik, ahogy az illető egyre inkább tudatában van saját inkongruenciájának, és amikor rájön, hogy ki is ő valójában, új formát ölt. A bináris transz emberek esetében ez gyakran arról az intenzív igényről szólhat, hogy a valódi nemüknek lássák őket, legyen az férfi vagy nő. Néhány nem bináris transz ember ezt inkább eufóriaként éli meg, amikor nem látják őket sem férfinak, sem nőnek, és így csak nemtelenül hivatkoznak rájuk, vagy amikor különböző emberek ugyanabban a környezetben különböző neműnek látják őket. Egyesek intenzív eufóriát élnek át, amikor az emberek nem képesek egyből bedobozolni valamelyik nemként őket, és összezavarodnak.

A társasági diszfória az a terület, ahol a névmások és a félreértelmezett névmások kerülnek a képbe; rendkívül kellemetlen, ha olyan nemi névmással szólítanak meg, ami arra utal a beszédkörnyezetből, ami nem a nemünkhöz igazodik. Igaz, ez minden emberre igaz, beleértve a ciszgender embereket is, de ahol egy cisz személy csak kellemetlennek vagy sértőnek találja, ha félreértelmezik, ott egy transz személynek ugyanez fájdalmat okoz. Olyan ez, mint szög a krétatáblán. Ha rossz névmást hallasz, az arra emlékeztet, hogy a beszélgetőpartnered nem ismeri el azt a nemet, amelyik vagy.

A nemsemleges névmások is nyugtalanítóak lehetnek a bináris transz emberek számára, ha úgy használják őket, hogy egyértelművé teszik, hogy az illető kerüli a neki megfelelő névmást. Ez gyakran annak a jele, hogy egy személyt transzneműnek olvasnak, és a megszólított személy nem tudja, hogy milyen névmást használ. A névmás megkérdezése azonnal megoldhatja ezt a helyzetet, de a paradoxon az, hogy még ebben a forgatókönyvben is megeshet, hogy a névmás megkérdezése önmagában diszfóriát okozhat a transzként való felismerés miatt. Ez egyfajta 22-es csapdája.

Ugyanez vonatkozik a nevekre is. Ha valakit a választott neve helyett a születési nevén (deadname) szólítanak, az tudatlanul megalázó, szándékosan pedig egyenesen elutasító érzéssel járhat.

Az is megnyilvánulhat örömként vagy szégyenérzetként, hogy a valódi nemednek neveznek, miközben még mindig a hozzád rendelt nemként élsz. Példák:

• Egy AMAB személyt hölgyemnek neveznek, szándékos sértésként, de ez inkább elpirulást okoz, mint dühöt.
• Egy AFAB személyt uramnak szólítanak, és ettől jobban érzi magát.

A szociális diszfória okozta kellemetlenségek arra kényszeríthetik a transz személyt, hogy eltúlzott módon viselkedjen és mutatkozzon, hogy megpróbálja meggyőzni a világ többi részét arról, hogy valóban az, akinek mondja magát. A transznemű emberek a sminkre és a nőies ruhákra koncentrálhatnak, és csendesebbé válhatnak, hogy szerényebbnek tűnjenek, és magasabb hangon beszélnek. A transzmaszkulin emberek a férfias ruhadarabokra támaszkodnak, magasabbra állnak, elnyomják az érzelmek kimutatását, hangosabban kezdenek beszélni, és szándékosan mélyebbé teszik a hangjukat.

Testi és Társadalmi Diszfória

Lehetnek olyan fizikai tulajdonságok, amelyek egyes transz emberek számára állandóan kellemetlenséget okozhatnak, míg mások számára csak társadalmi diszfóriaként jelentkezhetnek. Például egyes emberek rendkívül feszengenek fizikai megjelenésükkel kapcsolatban, ha rossz nembe sorolják őket vagy egyből feltűnik másoknak, hogy transznemű; ugyanakkor teljesen jól érzik magukat, amikor olyan környezetben érintkeznek, ahol mindig a valódi nemüknek megfelelően látják és bánnak velük.

Sokaknak nincs közvetlen fizikai diszfóriájuk a hangjukkal kapcsolatban; lehet, hogy valójában nagyon élveznek az eredeti hangszínükben énekelni, vagy amikor otthon vannak csak a családdal, akkor hagyják, hogy a hangjuk ellazuljon. Amikor azonban nyilvánosan vannak, a női hangon való beszédképességük döntő szerepet játszik abban, hogy az idegenek nőként tekintsenek rájuk, ezért sok energiát fektetnek abba, hogy nőiesre képezzék a hangjukat. A nőies hang ilyenkor tudat alatt azonnal bekapcsol, amint felveszik a telefont vagy kilépnek a házból.

“Közülünk való!”

Nagyon különös és meglepő jelenség, hogy a még nem előbújt transz emberek hajlamosak úgy egymásra találni, hogy nem is tudnak róla. Van egy vicces minta, amit újra és újra megismétlődve hallottam, amikor egy személy egy baráti csoportban rájön, hogy transznemű, elkezd átváltozni, és ez inspirálja a csoport többi tagját, hogy ők is rájöjjenek, hogy ők is transzneműek, és szintén előbújjanak.

A transz emberek tudat alatt hajlamosak egymás barátságai felé vonzódni, egyrészt a velünk azonos módon gondolkodó és cselekvő, ítélkezés nélküli kortársak iránti igényből, másrészt a társadalmi kiközösítés rokonsága miatt. Ez persze nem kizárólag a transz emberekre jellemző, és mindenféle queer emberrel előfordul, de ahogyan ez hullámot teremt, az elég erős. Nagyon hasonlít ahhoz, ahogyan egy egész baráti társaság megházasodik és gyerekeket vállal, mindez válaszul arra, hogy a csoport egy tagja kezdeményezi.

A transz emberek gyakran a tranzíció után is folytatják a kapcsolatteremtést egymás között, mivel egyszerűen jobban megértjük egymást, mint a cisz emberek. Van egy energia, ami akkor keletkezik, amikor egy transz emberekből álló csoport összejön egy helyen, a helyiséget feltölti a bajtársiasság és az együttérzés. Annyi közös van a történelmünkben, annyi közös tapasztalatunk van, hogy (a személyiségkonfliktusoktól eltekintve) azonnal összekovácsolódunk.