Társadalmi Diszfória

A nemi szerepek léteznek, és bármennyire is próbálunk ellenszegülni nekik, és rámutatni a létező szexizmusra, mindig lesznek elvárások, amelyeket az emberekkel szemben nemük miatt támasztanak. Ezek közül a legerősebbek a házastársi és szülői szerepek: “Férj”, “feleség”, “anya”, “apa”, ezek a kifejezések rengeteg terhet hordoznak magukban, és a rossz szerep, vagy egyáltalán bármilyen szerep olyan lehet, mint egy ólommal bélelt kényszerzubbony. Egy egész könyvnyi viselkedést és cselekedetet, tetszést és nemtetszést kapunk, aminek teljesülnie kell, és ha nem felelünk meg ezeknek az elvárásoknak, akkor hamar rossz házastársak vagy rossz szülők leszünk.

Egy AFAB szülő, aki szül, súlyos diszfóriát élhet át azzal kapcsolatban, hogy anyaként bélyegzik meg. A szüléshez szükséges források túlnyomó többsége rendkívül a nőiességhez társított dolog, így már maga a fogantatás, a kihordás és a szülés folyamata is kivételesen nemi elvárásokkal terhelt. Ha terhes vagy, azzal egy rakás feltételezés jár amellett, hogy anyának bélyegeznek, függetlenül attól, hogy valójában hogyan érzel a nemi szerepeddel kapcsolatban. Feltételezések a gondozásról, a szoptatásról és a gyermeknevelésről.

A cisgender-passz transzfeminin egyének is belefutnak ebbe. Ha egy csecsemőt tartasz a kezedben vagy egy gyereket gondozol, akkor anyának bélyegeznek (kivéve, ha a gyerektől eltérő a rasszod, akkor dadává degradálnak, de ez egy teljesen más téma). Ez lehet validáló, mert ez annak a jele, hogy nőként láttak, de rendkívül érvénytelenítő is lehet, amikor cisz nők elkezdenek beszélni arról, amit a reproduktív folyamatokkal kapcsolatos közös tapasztalatoknak gondolnak.

Néhány váratlan módja annak, hogy a társadalmi diszfória megjelenhet abban, hogy meg kell felelned a valódi nemedre vonatkozó társadalmi normáknak. Például sok transz nő mesél arról, hogy az átmenet előtt a szerénység érzése miatt szükségét érezte annak, hogy eltakarja a mellkasát. A bikinifelső nélküli úszás okozta kellemetlen érzés gyakori lehet, mégha a külső szemlélődő nem is érti az egész hátterét.

Szégyen

Ha valaki nem felel meg ezeknek a nemi szerepeknek, az hatalmas szégyen és megaláztatás formájában érkezhet rá. Ha valaki úgy nő fel, hogy titkolja transzneműségét sokáig, és küzd azért, hogy beilleszkedjen az általános nemi kategóriákba, az gyakran a csalódás jeleit eredményezi a szülők és a vele egykorúak részéről, akik mást vártak. Egy apa csalódott lehet, hogy AMAB gyermeke nem hajlandó sportolni vagy más férfias tevékenységeket folytatni. A női kortársak esetleg rosszallásukat fejezhetik ki, ha egy AFAB tinédzser férfi társasági köröket választ. A tizenévesek kiközösíthetnek egy transz személyt, bármi valós indok nélkül.

Az ilyen helyzetek zaklatáshoz és bántalmazáshoz vezethetnek, ami arra készteti a transz személyt, hogy elszigeteltnek, magányosnak és kívülállónak érezze magát. Ez a megosztottság érzése aztán szégyenérzetet kelt, amiért nem az a személy, akit mindenki elvár tőle. Ez aztán a többi diszfórián felül depresszióban nyilvánul meg, ami tovább fokozza a fájdalmukat.

A szégyen különösen felerősödik abban a pillanatban, amikor elmondják, hogy transzneműek. A transzfób barátok és családtagok negatív, sőt néha erőszakos reakciói a transz emberrel szemben, aki épp előbújik, ezt a szégyent szélsőséges bűntudattá és szégyenné változtatják. A házasságban élő felnőtt transz személy óriási lelkiismeret-furdalást érezhet amiatt, hogy felforgatta házastársa életét azzal, hogy felfedte magát. Számíthat a szomszédok és a kortársak szemrehányásaira, és félhet attól, hogy ez milyen hatással lesz a párkapcsolatára és/vagy a gyermekeire.

Ez is a nemi diszfória egyik formája, mivel ezeket a hatásokat nem éreznék, ha az illető cisgender lenne.

A szégyen másik fajtája a társadalmunkban jelen lévő rendszerszintű transzfóbia. A mai transz felnőttek gyermekkorukban transzfób médián nőttek fel. A 80-as és a 90-es évek transzszexuális megszállottsága szörnyen traumatikus volt az akkori transz gyerekek számára, amikor látták, hogy a körülöttük lévő felnőttek és kortársak nevetnek, gúnyolódnak és undorodnak azoktól az emberektől, akikkel nemcsak azonosultak, hanem erősen együtt éreztek velük és felnéztek rájuk. Ez a szégyen egész életünkön át velünk marad; ez az egyik alapvető oka annak, hogy sok transznemű ember csak a 20-as évei végén vagy később vállalja fel magát, mert csak érettebb fejjel képesek legyőzni ezt a szégyent.

A szégyen is hajlamos addig gyűlni, amíg radikális cselekvésbe nem torkollik. A transz emberek történetében nagyon gyakoriak azok a ciklusok, amikor a bemutatkozásukat egyre jobban felépítik, egyre kevésbé küzdenek az érzéseikkel, míg végül hirtelen eluralkodik rajtuk a szégyen, és mindent visszaváltoztatnak, megfogadva, hogy soha többé nem követik ezeket az érzéseket. Ez a minta újra és újra megismétlődik.

Randik és Párkapcsolatok

A társadalmi diszfória erősen szerepet játszik a randik alatt. Rendkívül kellemetlen és igazságtalan tud lenni, ha arra kényszerülsz, hogy barát vagy barátnő legyél, amikor nem vagy fiú vagy lány. Az AMAB-ok azon kaphatják magukat, hogy azt kívánják, bárcsak ő lenne az, akit kényeztetnek, az AFAB-ok pedig kellemetlenül érezhetik magukat a leendő partnereiktől kapott figyelem mennyiségétől (a nők által tapasztalt kellemetlenségen túl, mivel ez magában foglalja a valódi figyelmet is, nem csak a nem kívánt figyelmet). A partnereik által rájuk rótt elvárásokat, hogy betöltsék ezeket az udvarlói szerepeket, súlyos tehernek érezhetik, amit el kell viselniük. Ezzel szemben a valódi nemként való randizás euforikussá válik. Vegyél egy transz lánynak virágot, és nézd meg, mennyire elájul.

A még elő nem bújt transz személy olyan nagy nyomást érezhet a heteronormativitáshoz, hogy elnyomja saját ösztöneit a kapcsolatok tekintetében, és performatív szerepet vállal. Sok transz nő próbálta már eljátszani a heteroszexuális férj szerepét egy feleséggel szemben, hogy aztán a tranzíció során rájöjjön, hogy sokkal jobban szeretné a feleség szerepét. Előfordulhat, hogy nem is vonzódnak a nőkhöz.

A kényelmetlenségen túl sok transz ember rájön, hogy az általuk megtapasztalt párkapcsolatok dinamikája egyszerűen nem illeszkedett ahhoz az alakhoz, ahogyan ők megjelentek. Sok transz ember a tranzíció után döbben rá, hogy valójában soha nem úgy randevúztak, mint egy cisz ember a neki rendelt nemhez, ehelyett mindig olyan romantikus kapcsolatai voltak, amelyek megfeleltek a valódi orientációjuknak. A férfiak és a nők közötti kapcsolatok teljesen más mintázatúak, mint a heteroszexuális kapcsolatok; más udvarlási rituálék, más felfogás, más kommunikációs stílus. A férfiak másképp viszonyulnak a férfiakhoz, mint a nőkhöz, és a nők másképp a nőkhöz, mint a férfiakhoz, még akkor is, ha nem tudják, hogy férfiak vagy nők.

Én magam például azután jöttem rá, hogy a feleségemnek való coming out után rájöttem, hogy minden korábbi randizási próbálkozásom abszolút szapphikus jellegű volt. Az első gondolatom mindig az volt, hogy jó barátok legyünk. A randevúk soha nem lettek volna randinak bélyegezve, mert csak ültünk és beszélgettünk valahol, együtt lógtunk. Ennek következtében több kapcsolatom is véget ért, egyszerűen azért, mert túlságosan féltem megtenni az első lépést, nehogy tönkretegyem a barátságot. A fél ébren töltött napomat azzal töltöttem, hogy rájuk gondoltam, és a közelükben akartam lenni, de nem szexuális vágyból, hanem személyes rajongásból. Az első barátnőm egyenesen azt mondta nekem az első randevúnkon, hogy én nem hasonlítok egyetlen férfihoz sem, akivel valaha is randizott, mert élveztem a beszélgetést ahelyett, hogy csak a testiségre törekedtem volna. Két hónappal később szakított velem, mert nem voltam olyan magabiztos, mint amilyet ő elvárt volna egy partnertől.

Ezek a dinamikák még összetettebbek a nem bináris emberek esetében, akik közül néhányan a legjobb esetben is queerként írhatják le a randizási stílusukat. Néhányan nehezen tudják azonosítani, hogy milyen szerepet játszanak egy kapcsolatban. Mások olyan konkrét szerepet vállalnak, amelyet jellemzően bináris nemi szerepnek tekintenek. Néhány nem bináris ember azt szeretné, ha barátnak/barátnőnek tekintenék, még akkor is, ha nem fiú/lány. Néhányan olyan szerepet szeretnének játszani, amelyet a társadalom semlegesnek tekint, vagy amely mindkét bináris szerep aspektusaiból áll.