Biokémiai Diszfória

Az ember elsődleges nemi jellegzetességei a terhesség 8. hetében kezdenek fejlődni. Jellemzően a 11. héten már ultrahanggal meg lehet határozni a magzat nemi szerveit. Az agy azonban [a 14. és 24. hét között] alakul ki (https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC2989000/#Sec5title). A neurológiai fejlődés jelenlegi uralkodó értelmezése azt sugallja, hogy ez alatt a 10 hét alatt az agy vagy férfivá, vagy nőivé válik a magzat véráramában lévő tesztoszteron jelenléte alapján (amelyet az Y kromoszómán lévő SRY gén indít el, vagy más forrásból kerül be). Ez a folyamat az agyat az ösztrogének vagy az androgének iránti vágyakozás mintájába zárja.

Ha az agyad az egyik gonádhormonra (például tesztoszteronra) van bekábelezve, és a tested a másik hormont (például ösztradiolt) termeli, ez biokémiai működési zavarokat eredményezhet az agyad kémiájában. Ez egyfajta agyi ködöt, a szellemi kapacitás csökkenését, valamint általános szorongást és nyugtalanságot eredményez. Ez a forrása az első két tünetnek, a deperszonalizációnak és a derealizációnak; amelyek gyakran enyhülnek az orvosi hormonterápiával.

Deperszonalizáció a saját testünkkel való kapcsolat megszakadása; képtelenség elhinni, hogy a tükörben látott személy valójában saját magunk. Úgy érezzük, mintha valaki más lenne a saját testünkben. Azon kaphatod magad, hogy nem törődsz azzal, hogy mi történik a testeddel, nem érdekel a súlyváltozás vagy a fittséged javítása, mert nem vagy tulajdonosa ennek a húsos járműnek, amelybe zárva vagy.

Zinnia Jones ezeket a leírásokat adja a Deperszonalizációra:

• A saját gondolataitól, érzéseitől vagy testétől való elszakadás vagy elidegenedés érzése: “Tudom, hogy vannak érzéseim, de nem érzem őket”.
• Két részre osztott érzés, az egyik a világban való részvétel mozdulatait végzi, a másik pedig csendben figyel: “Van ez a test, ami járkál, és valaki más csak nézi”
• Az az érzés, mintha egy “irreális” vagy hiányzó éned lenne: “Nincs énem”
• A világ megtapasztalása távoli, álomszerű, ködös, élettelen, színtelen, mesterséges, mint egy mélység nélküli, vagy egy kevésbé valóságos kép.
• Önmagába merül, és kényszeres önvizsgálatot vagy szélsőséges rágódást tapasztal.
• Folyamatos és összefüggő párbeszéd önmagaddal
• Úgy érzi, mintha egy fátyol vagy üvegfal választaná el a világtól.
• Érzelmi vagy fizikai zsibbadtság, például olyan érzés, mintha a fejed vattával lenne tele.
• A cselekvőképesség érzésének hiánya - laposnak, robotszerűnek, halottnak vagy “zombinak” érzi magát.
• Képtelenség a dolgok elképzelésére
• Képes tisztán gondolkodni, de úgy érzi, mintha valami lényeges tulajdonság hiányzik a gondolataiból vagy a világ megtapasztalásából.
• Az élettől való elszakítottság érzése, ami akadályozza a világgal való kreatív és nyílt kapcsolatteremtésben.

Lehet, hogy kevés gondot fordítasz a fizikai megjelenésedre, és csak az alapvető használati szükségletekhez nyúlsz a ruházat és a személyes higiénia terén. Alternatív megoldásként előfordulhat, hogy túlságosan is a megjelenésedre koncentrálsz, és megpróbálsz valamiféle örömet, a büszkeség bármilyen érzését kiváltani a saját testeddel kapcsolatban, de csak még több ürességgel találkozol.

Lehet, hogy nem törődsz a tested állapotával, talán még a haláltól sem félsz, mert olyan kevés kötődést érzel az életedhez.

A derealizáció a körülötted lévő világtól való elszakadás, egy mentális érzés, hogy minden, amit érzékelsz, hamis.

• A környezeted idegennek vagy ismeretlennek tűnik, még akkor is, ha mindig is ott voltál, mintha valaki kicserélte volna a házadat egy színpadi másolatra.
• A világban való mozgás olyan, mintha egy futópadon járnál, ahol az épületek körülötted mozognak, nem pedig te rajtuk keresztül.
• Úgy érzed, hogy érzelmileg elszakadtál azoktól az emberektől, akik fontosak neked, mintha üvegfal választana el, vagy mintha ők csak színészek lennének, akik úgy tesznek, mintha azok lennének, akiknek mondják magukat.
• Torznak, homályosnak, színtelennek, kétdimenziósnak vagy mesterségesnek tűnő környezet, vagy a környezeted fokozott tudatossága és tisztasága. A fák leveleinek például úgy érzik, mintha extra éles széleik lennének.
• Az időérzékelés torzulásai, például a közelmúltbeli események távoli múltnak tűnnek.
• A távolság, valamint a tárgyak méretének és alakjának torzulása.
• Passzív szemlélődőnek érzi magát az élete eseményeiben.

Ha úgy találod, hogy erősen kötődsz a Mátrixhoz vagy a Truman Show-hoz, akkor lehet, hogy derealizációt tapasztalsz. Ez a másvilágiság érzésében is megnyilvánulhat, mintha nem tartoznál ebbe a társadalomba. Csak járkálsz és várod, hogy megjelenjenek a szupererőid, vagy hogy felrepüljön egy bagoly a Roxfortba szóló leveleddel. Tiniként megszállottan szerettem a The Outer Limits egyik epizódját, amelyben egy fiú felfedez egy űrhajót a háza alatt, és megtudja, hogy ő és a szülei valójában nem is emberek.

A deperszonalizáció-derealizáció néha érzelmi csonkítással jár. Képes vagy nevetni és humort találni, de ritkán valódi örömöt. A szomorúság vagy a bánat pillanataiban egyszerűen elzsibbadsz, elhatárolódsz az eseménytől, ami ezt okozta. Ez az ellenkező irányba is elmehet, amikor az illető olyan nagy szorongás alatt áll, hogy érzelmi reakciója rendkívül aránytalan a katalizátorhoz képest, ami súlyos sírást vagy erőszakos kitöréseket eredményez látszólag apró események miatt.

Fontos megjegyezni, hogy a deperszonalizáció-derealizáció nem kizárólag a nemi diszfóriára jellemző. Ez az állapot számos más mentális egészségügyi problémával, többek között krónikus depresszióval, kényszeres kényszerbetegséggel és borderline személyiségzavarral komorbid. A deperszonalizációt-derealizációt nem szabad pusztán önmagában a nemi diszfóriára utaló jelnek tekinteni, ez csak egy nagy vészjelzés arra, hogy valami nagyon nincs rendben. Általában külsőleg is elég könnyű észrevenni, ha egyszer tudod, hogyan kell figyelni rá. A deperszonalizációban-derealizációban szenvedő emberek általában a semmibe merednek, miközben a világban mozognak; a szemük olyan komor és halott, hogy olyan, mint egy kagyló. Az egyik leggyakoribb megjegyzés a tranzíció alatt, hogy a szemek mennyire élénkké válnak.

Apály-Dagály

A fizikai és biokémiai diszfória intenzitását nagymértékben befolyásolják a szervezet egyéb részei. Jelentősen függ a hormonháztartástól, illetve a pillanatnyi hormonszinttől is. Ez azt jelenti, hogy napról napra emelkedhet és csökkenhet. Például:

• Ha a vércukorszinted nincs rendben, vagy pajzsmirigybetegséged van, az a diszfóriád megugrását okozhatja.
• Ha a stimulánsok abbahagyása miatt dopaminmegvonásod van, az ronthat rajta.
• Ha SSRI antidepresszánst kezdesz el szedni, és több szerotoninra törekszel, akkor az antidepresszáns kevésbé fog hatni.
• A herékkel rendelkező transzfeminin AMAB-ok (születéskor férfinak rendelt emberek) a vonzalom és a vágy kapcsán tesztoszteron-kiugrásokat tapasztalnak, ami diszfóriásabbá teheti őket.
• A transzmaszkulin AFAB-ok (a születéskor nőnek rendelt emberek), akiknek nincs elnyomott petefészkük, az ösztrogén és a progeszteron emelkedését és csökkenését tapasztalják a menstruációs ciklusuk során, így a diszfóriájuk a ciklus adott napjától függően erősödik és enyhül.

A szervezetben tucatnyi rendszer működik együtt, és ezek mind napról napra ingadoznak, manipulálva az általános mentális állapotot. Ez az általános diszfória felerősítheti az összes többi diszfória hatását. Egyik nap úgy vonod meg a válladat a félreértelmezéssel kapcsolatban, mintha semmiség lenne, aztán a következőn úgy fáj, mintha minden alkalommal szíven szúrna. Egyik nap még látod magad a tükörben, a következőn már a régi énedet bámulod.

Vannak, akik ezt nemi szempontból is állandóan változóan élik meg: vannak napok, amikor férfi, vannak napok, amikor nő, és vannak napok, amikor egyik nemet sem érzik, vagy mindkettőt. Mások csak úgy érzik, mint egy szezonális folyót; néha megduzzad, mert a folyón felfelé esik az eső, néha csordogálásra lassul a szárazság miatt.

Mindez érvényes, és csak azért, mert egyik nap nagyon diszfórikusnak érzed magad, a következőn pedig nem, nem jelenti azt, hogy nem vagy igazán transz.

Ez mindkét irányban előfordul

Néha hallani fogsz olyan ellenérveket, amelyek azt sugallják, hogy a hormonterápia mindig javítja a mentális egészséget. Én magam is hallottam ezt, amikor anyámnak előbújtam. “Az ösztrogén mindenkit boldogabbá tesz.” Ez teljes mértékben hamis. Amikor a cisz embereket hormonterápiára teszik, az mindig diszfóriát eredményez. Ez az egyik oka annak, hogy a antiandrogéneket ritkán írják fel férfiaknak, mert mentális instabilitást okoz. A cisz nők 5-10%-a szenved policisztás petefészek szindrómában (PCOS), egy olyan betegségben, amely miatt a petefészkek ösztrogén helyett tesztoszteront termelnek. Kérdezd meg bármelyiket közülük, hogy milyen a mentális egészségük, és egy fülest fogsz kapni tőlük.

Ennek egyik nagyon hatásos bizonyítéka David Reimer tragikus esete. Hét hónapos korában Davidet és ikertestvérét körülmetélték, hogy kezeljék a fimózis (a fityma bőrbetegsége) súlyos esetét. Davidé szörnyen rosszul sikerült, és a pénisz elpusztult. Úgy döntöttek, hogy vaginoplasztikát végeznek rajta, és lányként nevelik fel, beleértve az ösztrogénterápiát a pubertáskor. 13 éves korára mélyen öngyilkos depresszióba esett, és nagyon szenvedett, mivel semmilyen edzéssel és bátorítással nem lehet elérni, hogy egy fiú élvezze a lánylétet. Amikor a szülei tájékoztatták a történtekről, visszatért a férfi megjelenéshez, tesztoszteronterápiára váltott, és a tinédzser évei alatt több műtéten is átesett, hogy újra férfivá váljon.

Az emberek tudják, ha rossz nemben élnek.

John Money pszichológus felügyelte David esetét, és nagyrészt ő volt a felelős azokért a döntésekért, amelyek David nevelése során születtek. Money, aki arra törekedett, hogy nevet szerezzen magának, masszívan tévesen számolt be David esetéről, jelentéseiben teljes sikerként tálalva romló állapotát. Ennek eredménye a mai napig visszhangzik, mivel Money jelentéseit példaként használták arra, hogy miért volt megfelelő eljárás a nemi szerveket korrigáló műtétek elvégzése interszexuális csecsemőkön. Ötven évvel később még mindig vannak olyan orvosok, akik azt hiszik, hogy egy gyermek nemi szervét egyszerűen csak meg kell változtatni, és másként nevelve ez meg is marad.

Ez az interszexuális közösség tragédiája. Nagyjából minden 60. születésből egy valamilyen interszexuális állapotot eredményez (bár ezek közül nem mindegyik kapcsolódik a nemi szervhez). Gyakran előfordul, hogy az interszexuális gyermekeken alkalmazott “korrekciós” eljárások a funkció és/vagy az érzékelés elvesztését eredményezik. Az orvosok túlságosan gyakran választják a kényszerű női hozzárendelést, mivel könnyebb volt egy szeméremtestet kialakítani, mint egy péniszt.