Végszó

Minden egyes évben új tanulmányok jelennek meg, amelyek a transzneműek számának növekedését mutatják. Ahogy a tudatosság egyre nő, egyre több ember ismeri fel, hogy mi volt a baj az életével, és bújik elő. Évtizedekkel ezelőtt átváltozott emberek is felvállalják magukat. A GLAAD becslése szerint a lakosság 3%-a lehet transznemű, és liberálisabb becslések szerint akár 5%-os vagy 10%-os számokat is láttam. Minél többet értünk meg a nemekről, minél több nyelvezetet nyerünk a nemek leírására, annál több ember ismeri fel, hogy a merev férfi és női nemi struktúra, amelybe belekényszerítettek minket, hamis.

Mégis mindez a változás megrémíti az embereket. Megijeszti a konzervatívokat, akik látják, hogy a nemek új értelmezése alatt felbomlanak a patriarchális társadalmi struktúráik. Megrémíti a régi iskola transznemű embereit, akik a Harry Benjamin-féle szabályok szerint mentek át, és most azt látják, hogy oly sok ember könnyedén eléri azt, amihez nekik színészkedniük, hazudniuk és manipulálniuk kellett. Attól félnek, hogy ha bárki lehet transz, akkor a közvélemény már nem fogja komolyan venni a transz embereket. Ez megrémíti a nőgyűlölő transz-kirekesztő csoportokat, amelyek olyan keményen harcolnak a transzneműek jogainak érvénytelenítéséért, mert azt gondolják, hogy ha bárki lehet férfi vagy nő, akkor sérül a saját nemi státuszuk.

Nem létezik olyan, hogy “transz trendkövető”.

Nincs olyan, hogy “társadalmi nyomásra kialakuló nemi diszfória”.

Nem létezik olyan, hogy valaki “transzneművé” változtatja a gyerekeket.

Ezeknek a mentalitásoknak véget kell vetni.